Halálának 113. évfordulójára….
Péter, Pál napja különös jelentőséggel bír a népi hagyományokban, hiszen ekkor kezdődött a búza aratása. Ezekben a napokban válik vágáséretté a kenyérgabona, úgy tartják, ekkor szakad a búza gyökere. Ezen a héten az őszi árpa betakarításával a szokásosnál később ugyan, de megkezdődött az aratás Békés megyében, és vannak olyan területek, ahol már a rozst és a búzát is vágják. Az aratás kapcsán emlékeznünk kell Békéscsaba egykori lakójára, iskola igazgatójára, az ország első búzanemesítőjére, Mokry Sámuelre.
A búza nemesítése hazánkban több mint 150 évvel ezelőtt elkezdődött. Az irodalmi adatok szerint Mokry Sámuel kezdte el szelektálni a búzáit. Mokry Monostorszegen született 1832-ben, és elemi iskolát is ott végezte, a gimnáziumot pedig Verbászon és Pozsonyban, majd teológiai tanulmányokat folytatott Németországban, a Halle-i egyetemen. A keszthelyi gazdasági taniskolában is tanult.
1854 és 1858 között Orosházán segédlelkészkedett, majd Békéscsabára költözött, és 1860-tól a reálgimnázium tanára, majd 1862-től az iskola igazgatója lett. A Békéscsabai Evangélikus Egyházban magyar nyelvű hitszónok is volt, és 1863-ban megírta első művét, amely a Békéscsabai Evangélikus Egyház nevelésügyének fejlesztését tűzte ki célul. Szókimondó véleménynyilvánítása miatt ott kellett hagynia a pedagógusi és a hitszónoki állását.
Apósa bíztatására és anyagi támogatásával 1864-től Gerendáson, a bérelt birtokán kezdett gazdálkodni. Szakkönyvekből és folyóiratokból tanult, külföldön mintagazdaságokat látogatott és búzanemesítéssel kísérletezett. Évente kiválogatta a legszebb kalászokat, amelynek eredményeként kiváló minőségű búzát fejlesztett ki, számukat, bokrosodásukat vizsgálta. Ennek köszönhetően közel 80 évvel megelőzte saját korát, valamint anélkül, hogy Mokry tudta volna, bebizonyította a növények betegségekkel szembeni ellenállóságának öröklődését. A szárazságnak jobban ellenálló búzát igyekezett előállítani, ezért a válogatás során a helyi viszonyokat vette figyelembe, hiszen ebben az időszakban az aszályos időjárás megnehezítette a gabonatermesztést. Munkájával 1875-ben ért el eredményt, melyet az első magyar búzanemesítési szakkönyvben – a Búzanemesítés című munkájában – foglalt össze. Kiváló minőségű búzát tudott kifejleszteni, melynek hozama háromszor nagyobb volt, mint az akkori átlag. E tevékenység nagy vagyonhoz juttatta, országos hírnévre tett szert. 180000 koronát adományozott egy Békéscsabán létesítendő protestáns egyetem alapítására, mely végül nem szerveződött meg. Több, mint húsz éven keresztül a Békésmegyei Gazdasági Egylet tagja volt, ahol titkári feladatokat látott el, és az egylet értesítőjét is ő szerkesztette.
1900-ban nem újította meg gerendási birtoka bérleti szerződését, hanem Budapesti házába költözött. Látása gyengülni kezdett, de a tudományos eredmények iránti érdeklődése változatlan maradt, ezért felolvasót alkalmazott.
Az első magyar búzanemesítő 1909. június 10-én szívszélhűdésben hunyt el. Családja kívánságára Orosházán temették el.
Forrás: Csabensis, bekeswiki.bmk.hu
