A mezőgazdaság és az élelmezés közös perspektívája Európában
Az Európai Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló beszédében 2023. szeptember 13-án bejelentett, és 2024 januárban elindult, az EU mezőgazdaságának jövőjéről szóló stratégiai vitafórumon az európai agrár-élelmiszeripari ágazatokból 29 jelentős érdekelt fél,- a civil társadalom, a vidéki közösségek és a tudományos élet szereplői- vett részt, hogy közös megállapodásra jussanak az európai élet és mezőgazdaság egyik legfontosabb területének további fejlődéséről egy újfajta politikai diskurzus keretében. A stratégiai párbeszéd tagjai arra törekedtek, hogy olyan koncepcionális konszenzusra jussanak, amely új távlatokat nyit a kontinensen a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a vidéki területek számára.
A Párbeszéd tagjai együttesen átfogó iránymutató politikai elveket és ajánlásokat tartalmazó dokumentumcsomagot készítettek. Ezek figyelembe veszik az az agrár-élelmiszeripari rendszerek[1] sokféleségét és összetettségét, miközben a sajátos tényezőket is figyelembe veszik, így a kölcsönös függőségeket a kereskedelemmel, és a jelenlegi egyensúlytalanságokhoz vezető okokat szisztematikusan meg kell vizsgálni. A Stratégiai Bizottság záróriportja a Párbeszéd jelentésében a cselekvés irányvonalaként szolgál a társadalmilag felelős, gazdaságilag jövedelmező és környezeti szempontból fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerek kialakításához. A jelentés címzettje az európai intézmények, különösen az Európai Bizottság és minden kapcsolódó tárcája, valamint a tagállamok. A folyamat révén a Stratégiai Párbeszéd folyamatában a tagok megteremtették a az elkötelezettség és együttműködés új kultúrájának alapjait, amely tükrözi elszántságukat arra, hogy együtt dolgozzanak a fenntartható, rugalmas és versenyképes jövő érdekében. A Párbeszéd a jelentős társadalmi átalakulások idején született, amelyekben maga az agrár- élelmiszeripar rendszerek is érintettek, és amelyek jelentősen befolyásolják őket. Az élelmiszerek egzisztenciális szerepet játszanak, és az élelmiszer az európai társadalmak középpontjában áll. Ugyanakkor, míg a a mezőgazdaság és az élelmezés központi funkciói továbbra is alapvetőek maradnak, egyidejűleg gyors változáson mennek keresztül. Ezt leginkább a hármas bolygószintű globális krízis, az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a globális a környezetszennyezés irányítja, amelyek jelentős nyomást gyakorolnak a mezőgazdaságra. Emellett a növekvő globális politikai és gazdasági feszültségek súlyosbítják az európai társadalmak előtt álló kihívásokat, amelyek sok más ország mezőgazdasági termelőit és az agrár-élelmiszeripari szereplőit is érinti. Ez a növekvő társadalmi konfliktusok légkörében zajlik, amelyek összefonódnak a város-vidék szakadék növekedésével. Ezért határozott intézkedésekre van szükség a következő kihívások kezelése érdekében. Az átmenetet úgy kell megtervezni, hogy az rugalmasabb, fenntarthatóbb,versenyképesebb, jövedelmezőbb és igazságosabb agrár- élelmiszeripari rendszerekhez vezessen. Egy gazdaságilag, társadalmilag és ökológiailag kiegyensúlyozott rendszer kevésbé szól az egyes termelési tényezők maximalizálásáról, hanem sokkal inkább az előnyök optimalizálásáról a fenntarthatóság, az ellenálló képesség, a jövedelmezőség, és a nagyobb felelősségvállalás szempontja szerint, de nem csak azok számára, akik részt vesznek mezőgazdaságban, hanem a vidéki közösségek, a civil társadalom és a politikai szereplők számára. Az összes érdekelt fél közötti bizalom és együttműködés sokkal fontosabb, mint valaha. Ez a jelentés az átalakuláshoz vezető olyan jövőkép közös irányvonalának meghatározásával kezdődik, amely felvázolja a 10-15 éven belüli európai agrár-élelmiszeripari rendszerek körvonalait.(A.3.rész).
A Stratégiai Párbeszéd ajánlásaival elismeri, hogy az agrár-élelmiszeripari rendszerek átalakulása elkerülhetetlenül ellentétes érdekekkel jár, ami összetett érdekegyeztetéseket, követel, amelyek csak csak kompromisszummal oldhatók meg. Ez megköveteli a stabil kiindulópont, és közös alapok, célok meghatározását az ágazat átmenetének irányításához, amelyek tíz politikai vezérelvben foglalhatók össze (B. rész):
1.Most van itt az ideje a változásnak.
2.Az élelmiszer-értékláncban való együttműködés és párbeszéd kritikus fontosságú.
3.A szakpolitikai intézkedéseknek koherensnek kell lenniük, és gyümölcsöző szinergiákon alapuló, erőteljes támogató környezetet kell teremteniük.
4.Az élelmiszerek és a mezőgazdasági termelés stratégiai szerepet játszanak az új geopolitikai kontextusban, mivel az európai biztonság alapvető részét képezik.
5.A fiatalok mezőgazdaságban és a vidéki térségekben betöltött szerepe, valamint az európai élelmiszer- és gazdálkodási rendszerek sokszínűsége fontos érték.
6.A gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóság egymást erősítheti.
7.A piacoknak a fenntarthatóságot és az értékteremtést az egész láncban ösztönözniük kell, és jobban kell internalizálniuk az externáliákat.
8.A technológia és az innováció lehetőségeit ki kell aknázni a fenntarthatóbb agrár-élelmiszeripari rendszerek felé való átmenet támogatása érdekében.
9.A sikeres átmenethez elengedhetetlen a kiegyensúlyozott, egészségesebb és fenntarthatóbb étrendre való áttérés.
10.A vonzó vidéki területek döntő fontosságúak az élelmezésbiztonság, a társadalom jövőbeli életképessége és a liberális demokrácia szempontjából.
E háttérsn alapulóan a Stratégiai Párbeszéd egy sor ajánlást javasol, különösen a következőket:
1) A mezőgazdasági termelők pozíciójának megerősítése az élelmiszer-értékláncban : a jobb együttműködésre, a költségek csökkentésére, a hatékonyság növelésére, valamint az árak és a piacról származó tisztességes jövedelem javítására ösztönözve őket. Ez európai és nemzeti szinten egyaránt proaktív lépéseket jelentene a mezőgazdasági termelők és a lánc versenyképességének erősítése, az élelmiszerlánc átláthatóságának növelése, az együttműködés és a kapacitásépítés támogatása, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jobb kezelése, valamint a láncban való jobb együttműködés a fenntarthatóság érdekében (C.1.1. rész).
2) Új megközelítés alkalmazása a fenntarthatóság megvalósítása érdekében: A stratégiai párbeszéd támogatja és elkötelezi magát a meglévő uniós jogszabályok fenntartása és végrehajtása, valamint a végrehajtásuk javítását célzó, megvalósítható ösztönzők megtalálása mellett. A tagok a mezőgazdasági és élelmezési rendszerek uniós szintű teljesítményértékelési rendszerének elindítására szólítanak fel, amelynek célja a mezőgazdasági üzemekben végzett fenntarthatósági értékelések módszertanának harmonizálása. Ennek a rendszernek közös célkitűzéseken, elveken és kritériumokon kell alapulnia, és közös mérőszámokkal és mutatókkal ellátott nyomon követési és ellenőrzési eszközöket kell tartalmaznia. A rendszernek mérnie kell az egyes gazdaságok és ágazatok helyzetét, meg kell könnyítenie a különböző fenntarthatósági célkitűzések és törekvések összehasonlítását, és ezáltal hozzá kell járulnia a fenntarthatósági normák emeléséhez szükséges lépések megtételéhez (C.1.2. rész).
3) A közös agrárpolitika (KAP) célszerűségének előkészítése: A jelenlegi politikát meg kell változtatni, hogy megfeleljen a jelenlegi és jövőbeli kihívásoknak, és felgyorsítsa az agrár-élelmiszeripari rendszerek fenntarthatóbb, versenyképesebb, jövedelmezőbb és sokszínűbb jövő felé történő folyamatos átalakulását. Ez elengedhetetlen ahhoz is, hogy a KAP az EU bővítési folyamatával összefüggésben is célszerűvé váljon. Ezt figyelembe véve a jövőbeli KAP-nak a következő központi célkitűzésekre kell összpontosítania: (1) a leginkább rászoruló mezőgazdasági termelőknek nyújtott társadalmi-gazdasági támogatás; (2) a társadalom számára kedvező környezeti, szociális és állatjóléti eredmények előmozdítása; és (3) a vidéki területek kedvező feltételeinek megteremtése. A KAP-nak a mezőgazdasági termelők gazdasági életképessége alapján sokkal célzottabb módon kellene jövedelem-támogatást nyújtania egyes aktív mezőgazdasági termelők számára. A célzott támogatásnak meg kell akadályoznia a gazdaságok felhagyását, és segítenie kell a gazdálkodók tisztességes jövedelmének biztosítását, a leginkább rászorulókat célozva, különösen a kis- és vegyes gazdaságokat, a fiatal gazdálkodókat, az újonnan belépő gazdálkodókat és a természeti korlátokkal küzdő területeket. A mezőgazdasági termelőket az ökoszisztéma-szolgáltatások létrehozására és folytatására ösztönző és jutalmazó környezetvédelmi kifizetéseknek túl kell lépniük az uniós jogszabályokban előírtakon, és egy olyan rendszerben kell a legmagasabb szintű ambíciót megcélozniuk, amely megbízható mutatók segítségével számszerűsíthető eredményekhez kapcsolódik. Az EU mezőgazdasági és élelmiszertermeléssel, vidékfejlesztéssel, klímasemlegességgel és a biológiai sokféleség helyreállításával kapcsolatos célkitűzéseinek elérése olyan célzott és arányos költségvetést igényel, amely kiegyensúlyozottan és egyenlő fontossággal illeszkedik valamennyi célkitűzéshez. A környezetvédelmi és éghajlat-változási intézkedések pénzügyi támogatását a következő két KAP-időszakban évente jelentősen növelni kell, kezdve az ökorendszerekre, valamint az agrár-környezetvédelmi és éghajlat-változási eszközökre szánt költségvetés jelenlegi arányától (C.1.3. rész).
6) Az egészséges és fenntartható választás megkönnyítése: Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak olyan keresletoldali politikákat kell elfogadniuk, amelyek az agrár-élelmiszeripari rendszerek egészére irányulnak, hogy olyan kedvező élelmiszeripari környezetet teremtsenek, amelyben a kiegyensúlyozott, kevésbé erőforrás-igényes, egészséges étrend elérhető, hozzáférhető, megfizethető és vonzó. Ebben az összefüggésben a stratégiai párbeszéd azt a tendenciát figyeli meg az EU-ban, hogy egyes állati eredetű termékek fogyasztása csökken, és nő az érdeklődés a növényi eredetű fehérjék iránt. Az állati és növényi eredetű fehérjebevitel közötti fenntartható egyensúly javítása érdekében az európai lakosság szintjén döntő fontosságú e tendencia támogatása azáltal, hogy a növényi eredetű lehetőségek felé fordítjuk az egyensúlyt, és segítjük a fogyasztókat abban, hogy elfogadják az átállást. Az Európai Bizottságnak teljes körűen felül kell vizsgálnia az élelmiszerek címkézésére vonatkozó uniós jogszabályokat, valamint jelentést kell közzétennie a gyermekeknek történő forgalmazással kapcsolatos jelenlegi intézkedések értékeléséről. Ezenkívül a fogyasztók számára adókedvezmény formájában pénzügyi eszközöket kell biztosítani a koherens árjelzések előmozdítása érdekében, és a tagállamoknak intézkedéseket kell előirányozniuk az élelmiszerek megfizethetőségének biztosítására az alacsonyabb jövedelmű fogyasztói szegmensek számára szociális és pénzügyi politikák révén. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak további intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a fenntartható élelmiszerekre vonatkozó közbeszerzések kereteit korszerűsítsék, és lehetővé tegyék az élelmiszerbankok és más nonprofit szervezetek számára, hogy maximálisan kihasználhassák szerepüket (C.2.1.).
7) A fenntartható gazdálkodási gyakorlatok javítása: Az ágazatnak a bolygó határain belül kell működnie, és hozzá kell járulnia az éghajlat, az ökoszisztémák és a természeti erőforrások – beleértve a vizet, a talajt, a levegőt, a biológiai sokféleséget és a tájakat – védelméhez és helyreállításához. Ennek érdekében a stratégiai párbeszéd konkrét ajánlásokat fogalmaz meg az agro- biodiverzitás előmozdítására, a külső inputok, mint az ásványi műtrágyák és peszticidek csökkentésére, a tápanyag-gazdálkodás javítására, az ásványi műtrágyák szén-dioxid-mentesítésének előmozdítására, valamint a biológiai védekezés fejlesztésére és alkalmazására. Ugyanakkor az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak továbbra is támogatniuk kell a biotermelést és az agrárökológiai gazdálkodási gyakorlatokat. A Stratégiai Párbeszéd szorgalmazza egy (a KAP-on kívüli), jól felszerelt természetvédelmi helyreállítási alap létrehozását, amely a mezőgazdasági termelők és más földhasználók támogatását szolgálja a természetes élőhelyek táji szintű helyreállításában és kezelésében (C.2.2. rész).
8) Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése a mezőgazdaságban: Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak olyan politikák koherens kombinációján kell dolgozniuk, amelyek ösztönzőket és szabályozási intézkedéseket ötvöznek, és amelyek magukban foglalják a következőket:
(1) átfogó módszertan kidolgozása az üvegházhatásúgáz-kibocsátás elszámolási rendszerének és a különböző mezőgazdasági típusokra és strukturális feltételeire vonatkozó konkrét célkitűzések meghatározására;
(2) általános útvonal a megfelelő intézkedések végrehajtásának ösztönzésére és a beruházásokhoz való hozzáférés előmozdítására a mezőgazdaság és a területek egészén, a megállapított kibocsátáscsökkentési célok felé való haladás érdekében.
Mivel a technológiai megközelítések nem lesznek elegendőek az éghajlati célok eléréséhez, a legproblémásabb területekre vonatkozóan ambiciózusabb intézkedéseket kell meghatározni az Agrár-élelmiszeripari Igazságos Átmeneti Alap által támogatott területi stratégiák végrehajtásával. A stratégiai párbeszéd elismeri, hogy ambiciózus politikára van szükség, ugyanakkor úgy véli, hogy korai lenne végleges következtetéseket levonni egy esetleges jövőbeli mezőgazdasági kibocsátáskereskedelmi rendszerrel kapcsolatban, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy folytassa a munkát az érdekelt felekkel és szakértőkkel egy ilyen rendszer megvalósíthatóságának és relevanciájának felmérése érdekében. Egy ilyen rendszerrel kapcsolatos alapvető aggályok is megfogalmazódtak (C.2.2.2.1. rész).
9) A fenntartható állattenyésztés útjainak megteremtése az EU-ban: Az Európai Bizottságnak létre kell hoznia egy folyamatot az állattenyésztés szerepére vonatkozó stratégia kidolgozására, amely szilárd tudományos bizonyítékokon és az összes érintett féllel folytatott konzultáción alapul. Ennek konkrét cselekvési utakat kell tartalmaznia, többek között, pénzügyi támogatás a beruházásokhoz, tanácsadáshoz és oktatáshoz, a kibocsátáscsökkentés gyakorlati és fejlett technológiai megoldásainak támogatása, valamint az innovatív körforgásos gazdasági megközelítések előmozdítása. Azokon a területeken, ahol az állattartás nagymértékben koncentrálódik, a hosszú távú megoldásokat helyben kell kidolgozni és finanszírozni az Agrár-élelmiszeripari Igazságos Átmeneti Alapból. Ezenkívül szükség van az állatjóléti jogszabályok felülvizsgálatára, valamint egy új szabályozási keretrendszerre az egész EU-ra kiterjedő állatjóléti címkézési rendszerhez (C.2.3. rész).
10) További intézkedések a mezőgazdasági területek jobb megőrzése és kezelése, a vízzel szemben ellenálló mezőgazdaság előmozdítása és innovatív növénynemesítési megközelítések kidolgozása érdekében: Az Európai Bizottságnak a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel közösen jogilag kötelező érvényű célt kell kitűznie: „2050-ig ne legyen nettó földterület-elvonás”. Az Európai Bizottságnak továbbá el kell indítania a mezőgazdasági földterületek új európai megfigyelőközpontját (C.3.1. rész). Intézkedésre van szükség továbbá a mezőgazdaságnak a változó éghajlati és környezeti feltételekhez való alkalmazkodásának megkönnyítése, valamint a vízzel szemben ellenálló és kevésbé erőforrás-igényes gazdálkodás irányába történő elmozdulást célzó beruházások és gyakorlatok előmozdítása érdekében. Átfogó és fenntarthatóság-központú rendszert kell kialakítani, amely támogatja a növénynemesítési innovációkat, hogy a terméshozamokat az egyre nehezebbé váló éghajlati feltételek mellett is fenn lehessen tartani. Az európai intézményeknek tovább kell fejleszteniük az európai nemesítési modellt, megőrizve a választás szabadságát, ugyanakkor elismerve a kkv-k és a mezőgazdasági termelők hozzájárulását (C.3.2. rész).
11) A szilárd kockázat- és válságkezelés előmozdítása: Támogatási politikákra van szükség egyes kritikus inputok jelenlegi függőségének csökkentése érdekében. A kockázatok megelőzésének és az alkalmazkodásnak a gazdaságok szintjén történő érvényesítéséhez a kockázatkezelés következetesebb és hatékonyabb megközelítésére van szükség. Ez magában foglalja a kockázatkezelési eszközök és a kapcsolódó beruházások további integrációját, a más eszközökkel való jobb kiegészítő jelleget, valamint a mezőgazdasági termelők mezőgazdasági biztosításokhoz való jobb hozzáférésének biztosítását. A jelenlegi mezőgazdasági tartalék reformjára is szükség van, hogy jobban meg lehessen célozni a rendkívüli és katasztrófa kockázatokat (C.3.3. rész).
12) Vonzó és sokszínű ágazat kiépítése: Az agrár-élelmiszeripari ágazatokban a generációs megújulást ösztönözni kell, lendületet adva az átmenetnek. A földmobilitás megkönnyítése, a megfelelő pénzügyi támogatás és a jobb oktatás elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatal gazdákat az ágazatba vonzzuk. Az agrár-élelmiszeripari ágazatban szociálisan igazságos munkakörülményekre van szükség, és ez további intézkedéseket igényel. A készségek, a jobb munkalehetőségek és az igazságosabb munkakörülmények előmozdítása a képzés és a szociális párbeszéd révén vonzóvá tenné és megtartaná a mezőgazdasági dolgozókat. A nemek közötti egyenlőtlenségeket és a sokszínűség hiányát az ágazatban jobban kell kezelni. A vidéki területek életképességét és vonzerejét jelentősen növelni kell a vidéki területekre vonatkozó hosszú távú jövőkép megvalósításával és egy európai vidékfejlesztési szerződés létrehozásával (C.4. rész).
13) A tudáshoz és az innovációhoz való jobb hozzáférés és azok jobb felhasználása: Az innováció, a technológia és a tudás kulcsszerepet játszik az agrár-élelmiszeripari ágazat átalakulásában. Ahhoz, hogy ezt a potenciált teljes mértékben ki lehessen aknázni, elő kell segíteni a tudás és a készségek létrehozását, az azokhoz való hozzáférést és azok jobb megosztását. A független tanácsadói szolgáltatások kulcsfontosságúak lesznek ebben a folyamatban. A köz- és magánszféra közötti partnerségek és a kutatásba és innovációba történő nagyobb beruházások létfontosságúak. Annak biztosítása érdekében, hogy az innováció az élelmezési rendszer szereplőinek javát szolgálja, egyszerűsíteni kell a szabályozási eljárásokat, és elő kell mozdítani a digitális lehetőségeket. El kell ismerni és támogatni kell a társadalmi innováció szerepét (C.5. rész).
14) Változás az irányításban és az együttműködés új kultúrája: A javasolt intézkedések és célkitűzések mindegyike egy szélesebb körű kormányzati változás részét képezi, amelyet az együttműködés, a bizalom és a több érdekelt fél részvételének új kultúrájával kell elősegíteni a szereplők között és az intézményeken belül. Biztosítani kell a különböző szakpolitikai területek közötti gyakorlati megvalósíthatóságot és összhangot, és le kell küzdeni a silo-gondolkodást. A stratégiai párbeszéd által meghatározott új kultúra megszilárdítása érdekében az Európai Bizottságnak létre kell hoznia az Európai Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tanácsot (EBAF). Ennek az új platformnak, amelyet az agrár-élelmiszeripari értéklánc szereplői, civil társadalmi szervezetek és tudósok alkotnak, meg kell határoznia a stratégiai párbeszéd koncepcionális konszenzusának végrehajtásához és továbbfejlesztéséhez szükséges stratégiákat annak érdekében, hogy az agrár-élelmiszeripari rendszerek fenntarthatóbbá és ellenállóbbá váljanak. Az új testület létrehozásán túlmenően e szakpolitikai terület uniós szintű irányításának minden esetben különös figyelmet kell fordítania az intelligens adminisztratív megoldások kidolgozásának, a szükségtelen bürokratikus terhek korlátozásának, az alapos hatásvizsgálatok elvégzésének, valamint a lehető legnagyobb mértékben inkluzív szakpolitikai és döntéshozatali folyamatok biztosításának szükségességére (C.1.6. rész).
Mivel a cselekvés szükségessége és a tétlenség általános költségei egyre nőnek, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a tagállamok és az érdekelt felek feladata, hogy elfogadják ezeket a közös ajánlásokat, és bátor és gyors döntésekké alakítsák azokat. A Stratégiai Párbeszéd tagjai várakozással tekintenek e folyamat további konstruktív támogatása elé.
Forrás:https://hangyaszov.hu/
