Amikor a talajra gondolunk, a növényeket tartó és tápláló közegként, azaz termőhelyként azonosítjuk és nem vagyunk tudatában annak, hogy a földkéreg e felső néhány centiméteres rétege milyen hihetetlenül összetett és sokszínű ökoszisztémának ad otthont. Bele sem gondolunk, hogy egy adott nagyságú területen nagyobb tömegű (hektáronként talajtípustól függően akár 10-50 tonna) talajlakó élőlény található benne, mint az adott terület felszínén élő állatok és növények együttes tömege. Ugyanakkor élővilágáról talán annyit sem tudunk, mint az egyenlítői esőerdőkéről. Ismerjük fizikai és kémiai tulajdonságait és keletkezési folyamatait, de az ott folyó életről alig tudunk valamit, annak ellenére, hogy rajta taposunk.
Miből áll a talaj?
A talajban élő szervezetek összességét edafonnak nevezzük, amelyben a föld alatt élő gerincesektől a rovarokon át az olyan egysejtűekig, amelyek még a sejtmag kialakításáig sem jutottak el, mindenféle szervezet megtalálható. Különösen nagy tömeget alkotnak a baktériumok, gombák, ízeltlábúak, fonálférgek és gyűrűsférgek. A gyökerek felszíne szinte alig érintkezik a talaj ásványi alkotóival, mert olyan vastag rétegben élnek rajta mikroszervezetek, főként baktériumok, amelyek a gyökerek által kiválasztott váladékoktól (exudátumok) függnek. Ezen élőlények nagy része fajspecifikus, vagyis csak egy adott növény gyökerén él, így sokféleségüket közvetlenül meghatározza a növényfajok sokfélesége.
Erről a rendkívüli fajgazdagságot mutató mikrobiális élővilágról még sok mindent nem tudunk – az eddig felfedezett fajok és kölcsönhatások egyre meglepőbb összefüggéseket tárnak fel, amelyek akár közvetlen hatással lehetnek egészségünkre is. A közelmúltban vált világossá például az az összefüggés, hogy mentális egészségünket, stressztűrő képességünket közvetlenül befolyásolhatja, ha városi környezetben nevelt kisgyermekként nem voltunk kitéve olyan talajjal való érintkezésnek, amelyben szarvasmarhafélék trágyája is megtalálható, ugyanis az ebben élő egyik baktérium (Mycobacterium vaccae) gyulladáscsökkentő, immunszabályozó és antidepresszáns hatású az emberekre.
A talajok az anyakőzet málladékán alakultak ki, sokféleségüket ennek és az éghajlati különbségeknek köszönhetik. Ott, ahol a hő-, fény- és csapadékviszonyok dúsabb növényvilágnak biztosítottak feltételeket, nagy mennyiségű holt növényi anyag kerül a talajba, ahol az ezzel táplálkozó szervezetek lebontják és átalakítják azt, de persze nem ennyire egyszerű az egész, számos más tényező is befolyásolja a talajok termőképességét. Bár trópusi körülmények között óriási növényi tömeg keletkezik, de a bontás is rendkívül intenzív és gyors, így a szerves anyagot és élő szervezeteket tartalmazó felső talajszint („A” szint) viszonylag vékony. Megint más a helyzet akkor, ha a körülmények kedveznek a növényi produkciónak, de a lebontóknak nem – például vízzel telített talajok esetén, lápokban és mocsarakban, mély, a magas széntartalom miatt sötét színű rétegben felhalmozódhatnak a növényi maradványok. Ilyenek a láptalajok tőzeges rétegei. Sziklás, homokos anyakőzeten, száraz éghajlaton sem termelődik nagyobb tömegű növényi anyag, a talajélet is minimális, így csak nagyon vékony és szerves anyagban szegény talajréteg tud kialakulni. Azonban ott, ahol sok növényi anyag keletkezik, de a hűvösebb éghajlat miatt lassabbak a lebontó folyamatok, magas szervesanyag-tartalmú, mély A-szint keletkezhet. Az ilyen, jellemzően fűvel borított területeken kialakult fekete talajok (csernozjomok) lesznek azok, amelyek a növénytermesztés számára a legalkalmasabbak. A talajlakók által lebontott holt növényi anyagból tartós, hosszú életű, nagy molekulájú, kolloid tulajdonságú szervesanyag-formációk keletkeznek, amelyek képesek a víz és a tápanyagok (ionok) megkötésére, így a talajba kerülő anyagok semlegesítésére is, valamint a növények számára könnyen felvehető anyagokat szolgáltatnak. Ezek összessége a humusz, amelyben fiatalabb és idősebb alakzatok fordulhatnak elő, különböző arányban.
Mindebből látszik, hogy vannak eredendően „jobb”, vagyis magasabb szervesanyag-tartalmú és élénkebb talajélettel rendelkező talajok és vannak szegényebbek. A jó és rossz talaj megkülönböztetése ugyanakkor félrevezető és pontatlan. A jó talajok is kerülhetnek nagyon rossz állapotba, ezért a helyes megközelítés a talajegészség fogalmának használata, ami az eredeti talajállapothoz viszonyítja a jelenlegi állapotot.
A talajt természetes folyamatok, így például az átalakuló éghajlati viszonyok, víz- és szélerózió, tűz stb. is pusztíthatják, de az egészséges talaj ellenálló és megújuló képessége (rezilienciája) nagyfokú, éppen ez teszi a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás alapjává. Sajnálatos körülmény, hogy a mezőgazdaság, főként a nagyüzemi, iparszerű szántóföldi növénytermesztés által használt területek talajának egészsége az elmúlt fél évszázad folyamán drámaian leromlott. Mindez hazánk területének felét érinti, hiszen az ország 93 ezer négyzetkilométernyi területéből 45 ezer négyzetkilométer szántóföld, amelynek felszíni rétegében élő edafont, vagyis a benne élő mikro- és makroszervezeteket szinte teljesen elpusztítottuk. Ez – a szerényebb becslések szerint is – 30-40 millió tonna élő biomasszát jelentett csak Magyarországon. Összehasonlításképpen a világon most élő összes szárazföldi emlősállat össz-biomasszája kb 20 millió tonna.
A talaj egészségét számos tényező befolyásolja
A klímaváltozás hatásait tekintve nem túlzás kijelenteni, hogy az ember túlélése legfőképpen a talajok egészségének helyreállításán múlik, ezért fontos megérteni, milyen folyamatok vezettek a jelenlegi helyzethez.
- A növénytermesztés az ember letelepedése óta a talaj évi, akár többszöri mélyforgatásán alapul. Így lehetett porhanyós szerkezetű, gyommentes magágyat biztosítani az elvetett magoknak. Ma már tudjuk, hogy minden forgatással a 15-20 cm mélységben, oxigénhiányos körülményeket kedvelő, ún. anaerob mikroszervezetek a felszínre kerülnek, a felszíni, oxigénkedvelő, ún. aerob mikroszervezetek pedig a mélybe kerülnek és elpusztulnak. A rendszeres talajforgatás így a talajélet módszeres pusztítását jelenti.
- Termesztett növényeink megóvását szem előtt tartva meghonosítottuk a „kártevő” fogalmát, és minden eszközzel igyekszünk azokat kiirtani a termőterületről. A minden évben több alkalommal is kiszórt gyom-, gomba-, baktérium-, fonalféreg- és rovarirtószerek (peszticidek) nagy hatású méreganyagok, amelyek – leginkább a 80-as évektől kezdve – folyamatosan pusztítják a talaj élővilágát.
- A termesztett kultúrák talajában nem találhatók meg a diverz növénytársulásokra jellemző, változatos minőségű és nagyobb mennyiségű gyökérexudátumok, így csökkent a talajban élő mikroszervezetek sokfélesége.
- A talajélet pusztulása a szervesanyag-tartalom mennyiségének és minőségének (idősebb humuszformák) súlyos csökkenéséhez vezetett, ami negatív visszacsatolásként gátolja a talajélet további fejlődését.
- A kolloid humuszanyagok és a talajszemcsék kialakulását segítő más anyagok, így például a gombák által kiválasztott, vízálló ragasztóként viselkedő glomalin hiányában a talaj szerkezete átalakul, porossá, tömörödésre hajlamossá válik. Az intenzív gépi művelés így felgyorsította a talajok fizikai szerkezetének leromlását, a porosodás mellett tömörödött rétegek („eketalp”) kialakulásához vezetett.
- A leromlott fizikai szerkezetű, porosodott talajok felső rétegét a víz (erózió) és szél (defláció) könnyebben elhordja, főként egyes kultúráknál (ún. kapás növények: kukorica, napraforgó), ahol a növényborítottság fél évig is hiányozhat. Ráadásul a hazai szántóföldek több mint 40%-a különböző mértékben lejt, ahol az erózió (főleg a klímaváltozás hatásaként egyre gyakrabban jelentkező és egyre intenzívebb extrém csapadékesemények miatt) rendkívül súlyos mértékű. 600-800 ezer hektáron már teljesen eltűnt a talaj teljes felső, élő rétege. A füves, cserjés, fás mezsgyék megszüntetésével nem csak élőhelyek, ökológiai folyosók szűntek meg, hanem felerősödött a talajpusztulás is, főként a defláció gyorsult fel.
- A magasabb szervesanyag-tartalmú talajréteg elvesztése, a poros felszín és a tömörödött altalaj nehezíti a csapadék helyben történő beszivárgását, és a még beszivárgó víz sem tud raktározódni. Míg egy ép erdőtalaj felső rétege mintegy élő szivacsként az éves csapadék közel 40%-át képes megtartani, egy lepusztult talajú szántón szinte teljesen megszűnik a felszín vízvisszatartó képessége, felgyorsul a víz lefolyása, összegyűlése, sokszor további károkat okozva.
- Az erózió és a kisvízfolyások mentén szinte a partok éléig megművelt területek miatt a felszíni vizeinkbe egyre több szántóföldi talajüledék mosódik be, növényvédőszer, valamint nitrogén- és foszforműtrágya-maradványokkal. Ez a mezőgazdaság diffúz szennyező hatása, ami közvetlenül mérgezi a vízi élővilágot, a vízbe jutó tápanyagok pedig elősegítik az algák elszaporodását, csökkentve ezzel a természetes vizek oldott oxigéntartalmát, ami sok más vízi élőlény életfeltétele.
Fotó: Dedák Dalma / WWF Magyarország
Hogyan tehetjük újra egészségessé a talajt?
Felmerül a kérdés, mit tehetünk annak érdekében, hogy a hazánk területének felét kitevő termőhelyeinken visszaálljon a talaj egészsége. Szerencsés körülmény, hogy egészségünknek és a talajok egészségének ugyanazok a változások használnának. Mindenekelőtt abba kell hagynunk a talajok gyakori forgatását és a vegyszerek használatát, majd pótolnunk kell a talajok elvesztett szervesanyag-tömegét, ami már hosszabb folyamat. Ehhez biztosítani kell a talaj egész éven át tartó növényi borítását, sőt, ha lehet, takaró mulcsréteget kell alkalmaznunk a kultúrnövények között is. E mellett minél több növényfajt kell együtt, vagy egymás után termesztenünk, hogy minél többféle gyökérváladékkal segítsük a talajélet gazdagodását. Ideális talajregenerációs lehetőség például a sok fajból álló gyep kialakítása és legeltetése, valamint szórt állású gyümölcsfákkal való beültetése, ami egészséges, tiszta élelmiszereket eredményez és sok légköri szenet köt meg a talajban. Sajnos a forgatás nélküli (no-till) művelésmód jelenleg még nem a legjobb megoldás, mert a technológia napjainkban a glifozát hatóanyagú gyomirtásra épül, amelynek komoly humán-egészségügyi következményei lehetnek, és emellett szinte eltörpül az a probléma, hogy a glifozát a talajéletet is károsítja.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen, ökológiai szemléletű földhasználat nem képes az intenzív növénytermesztésben megszokott jövedelem előállítására, ugyanakkor az így biztosított ökoszisztéma-szolgáltatások megfizethetők lennének a mindenkori agrártámogatási rendszerből, így a termelők azonos jövedelemszintet érhetnének el.
Felismerve a talajegészség fontosságát azonban a forgatás nélküli technológia is fejleszthető, óriási innovációs lehetőségek rejlenek még a mezőgazdaságban és vegyszermentes talajvédelemben, de ehhez az is kell, hogy a fogyasztók számára fontos és elérhető legyen az egészséges élelmiszer. A fogyasztói szemlélet változásával és olyan típusú állami beavatkozással, mint például az ökológiai szemléletű gazdaságokból származó élelmiszerek áfakulcsának csökkentése, a minőségi mezőgazdaság jövedelmezőségén is sokat lehet javítani. Szervezetünk egészsége ugyanis a legdrágább kincsünk. A betegségek megelőzése az egészséges táplálkozással kezdődik, az egészséges élelmiszer pedig az egészséges talajból származik. Ne úgy tekintsünk hát a talajra eztán, mint egy temetőre, hanem úgy, mint az egészséges élet bölcsőjére.
