A fiatal gyümölcsösök telepítésénél a kerítés megépítése kötelező. A vadak által okozott károk lehetnek rágási, kéreghántási, törési károk. A téli vadkárok főleg táplálékhiányra vagy szűkös élelemforrásokra vezethetők vissza.
A nagyobb vadak (pl. nyulak, őzek, szarvasok) rágásától megbízható módon a fák törzsének körbekötözésével és a gyümölcsösök körül jó állapotban karbantartott kerítések kialakításával védekezhetünk. Mivel a kerítés önmagában nem ad biztos védelmet (pl. a nagyobb vadak átugorhatják a kerítést, a nyulak pedig a kerítés alatti réseken bejuthatnak a kertbe), különösen a fiatal telepítések, faiskolák esetében fontos a fatörzsek körbekerítése is. Törzsvédelemre műanyag védőspirálok, műanyag csövek, védőrácsok vagy védőhálók alkalmazhatók, a vezérhajtások és a csúcsrügyek megvédésére pedig a különféle szúrós hajtáskupakok. Régebben a fácskákat náddal vagy napraforgószárral kötözték körül.
A nagyvadak közül a szarvas és az őz a fák kérgének ledörzsölésével és lehántásával, valamint a vezérhajtások és a rügyek lerágásával okozzák a legnagyobb kárt. A fák kérgének megsértésével elősegítik a fitopatogén gombák felszaporodását is. Az őzek rügykárosítása a szőlőültetvényekben is jelentős lehet, főleg a négyzetméterenkénti alacsonyabb fakadó rügyszám miatt.
A mezei és az üregi nyúl is nagy pusztulást okozhat, főként a gyümölcsfák törzsének megrágásával. Kártétele ellen a törzsre húzott dróthálóval védekezhetünk legeredményesebben. A mezei nyúl kártétele a faiskolákban és a fiatal telepítésekben a legsúlyosabb, ahol főleg kemény, hosszú teleken, havas, hófúvásos időben lerágja a fiatal hajtásokat, a rügyeket és a fa kérgét.
A fizikai módszerek mellett a különböző vadriasztó szerek alkalmazásával is távol tarthatjuk a vadakat. A vadriasztó szerek az elriasztandó állatokra nem mérgezőek. Hatásukat kétféle módon fejtik ki: bevonatot képeznek és fizikailag akadályozzák a rágást, vagy kellemetlen szag- és ízhatást keltve riasztanak.
Forrás: magyarmezsgye
