Működőképes vízgazdálkodás nélkül véglegesen lemaradunk

Eddig sikerrel vette az akadályokat az agrárgazdasági kamara, a jövő legfontosabb kérdése a precíziós gazdálkodás hazai elterjesztése és a vízgazdálkodás megreformálása – mondta Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek elnöke, az Országgyűlés alelnöke a NAKlapnak, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara lapjának.

 

– Berobbant az agáriumban is az informatika, fontosnak tartja a precíziós gazdálkodás hazai elterjesztését?

Meggyőződésem, hogy a szükséges tudás, információ és infrastruktúra már rendelkezésre áll. A Magosz és az agrárgazdasági kamara arra törekszik, hogy megismertesse a gazdálkodókkal a technológiai robbanás okozta speciális tudást, ami a precíziós termelés elterjesztéséhez is szükséges. Ez azért fontos, mert enélkül például a fehérje programunk sem lehet sikeres.

– Jó ideje hangoztatott cél a GMO-mentesség melletti fehérje-önellátás…

És el is indult, korszerű fajtákkal és komoly termelési tapasztalatokkal rendelkezünk. Tavaly 61 ezer hektáron és 180 ezer tonnát meghaladó mennyiséget termeltünk szójából. Készen állunk arra, hogy elegendő mennyiségű fehérjét állítsunk elő. Ha már a szocialisták idején lebontották a cukorgyártási kapacitásokat, s ezzel leépült a termelés is, annak helyére be lehetne lépni a nagyobb fehérje tartalmú növények termesztésével, ilyen lehet a szója.

– Amely viszont elég nagy vízigénnyel bír, s mint tudjuk, a vízgazdálkodás továbbra sem hazánk erőssége, lesz előrelépés e téren?

Ahhoz, hogy a tavalyi kiváló szójatermést betakaríthassuk, valóban a szerencse is kellett, mert jó eloszlásban volt elegendő csapadék. Ugyanakkor bármennyire is elkötelezett a magyar kormány, az ágazati szereplők nélkül ezt az ügyet nem lehet rendezni. Sokat dolgoztunk azon, hogy miként lehet a vízügyi létesítményeket a gazdák érdekében működtetni, s végül el kellett fogadnunk, hogy e téren a tulajdonviszonyokat nem tudjuk rendezni. Vagyis az állami csatorna marad köztulajdonban, az önkormányzati marad önkormányzati, s a magántulajdon is természetesen érintetlen marad. Stratégiai javaslatunk ezért az, hogy a működtetés közérdekből legyen állami és a vízhasznosításra, az azzal való gazdálkodásra a gazdáknak egymással együttműködve legyen lehetőségük. Első lépésben minimum ötszázezer hektárra kell emelni az öntözött területek nagyságát, melyhez gazda-együttműködésre is szükség van. Ha ezt nem sikerül meglépni, nem leszünk képesek végrehajtani a fehérjeprogramot és az ipari zöldségtermesztés, illetve a gyümölcstermelés is lemarad a világpiaci küzdelemben.

– Mi lenne mindennek a haszna?

Az előző évben, vagyis 2015-ben mínusz 0,2, idén pedig 0,6 fölötti mértékben járult hozzá az agrárgazdaság a GDP-hez. És ez a 0,8 százalékos növekmény lényegében csak az időjáráson múlott. Az arányokat az előállított mezőgazdasági alapanyagok értékére átszámítva azt láthatjuk, hogy csak a kukoricánál 150 milliárd forint, a kalászosok esetében pedig 80 milliárd forint többlet keletkezett. Az öntözés rendezésével az agrárgazdaság termelési értéktöbblete elérheti az évi 250-300 milliárd forintot.

– A vízgazdálkodási stratégia, amely a napokban kerül a kormány elé, megfogalmaz konkrét határidőket és összegeket?

Néhány hónapon belül a végleges döntés is megszülethet. Különböző lépések vannak, például a vidékfejlesztési programban az öntözővíz hasznosítására vonatkozó pályázatok szerepelnek, ez ötven milliárd forintos nagyságrendet jelent, de a KEHOP-ban és más jogcímeken, amelyekből ár– és belvízvédelmi rendszerek kialakítására biztosít az unió forrásokat, 300-500 milliárd forintot is költhetünk e fejlesztésekre. Tehát ár – és belvíz védekezésre uniós forrás áll rendelkezésre, s ahol a belvizet elvezetem, ott az öntözővizet is be tudom vezetni. Azt kell átgondolni, hogy a költségvetésnek melyik hoz nagyobb bevételt, ha növeljük harminc százalékkal, vagyis közel nyolcszáz milliárd forinttal az agrárkibocsátást, vagy a vízdíjból behajtunk pár százmillió forintot. Ennek megfelelően javaslatuk az, hogy a vízért legfeljebb annyit követeljen meg az állam, amennyit az uniós kötelezettség minimálisan előír.

– Az említett öntözésfejlesztési forrást eddig alig vették igénybe a gazdálkodók, mi ennek az oka?

Nem véltetlen, hogy kevés pályázatot nyújtottak be. Azért, mert ahhoz, hogy a gazda egy öntözésfejlesztési beruházást megvalósítson, ahhoz a jelenlegi bürokratikus viszonyok mellet egy hihetetlen procedúrán kell átesnie, mire benyújtja pályázatát. Ezt egy kisebb gazdálkodó kevésbé tudja végigvinni, e téren elengedhetetlen az egyszerűsítés.

– A belvízgondok már most kevésbé jelentkeznek, ez már az elindult átalakítások eredménye?

Valóban érdemleges változások történtek. A vízügyi létesítmények jelentős részét működőképes állapotba hozták, a közmunkaprogramnak köszönhetően ma már azt lehet mondani, hogy áramlik a víz a csatornákba, az azok végén lévő átemelő szívatjuk működnek és ezért van az, hogy például az idei kimondottan veszélyes időjárás ellenére legfeljebb negyvenezer hektárt borított a belvíz, s az is folyamatosan csökken. De a 2010 előtti években jellemzően 120-130 ezer hektár került víz alá, használhatatlanná téve az adott területeket.

– Az uniós mindinkább a környezetvédelem felé fordult az agrártámogatások terén is. Mire számít e téren 2020 utánra?

A KAP félidős felülvizsgálata most zajlik, a bizottság kialakított egy kérdőívet, így a saját véleményük is ott lehet a döntésekben. De jó hír, hogy az uniós érdekképviseletek szövetségében Kis Miklós személyében alelnököt adunk a Copa-Cogecaba. Meggyőződésem, hogy közös agrárpolitikára szükség van, ha elmaradna a mai termelés, a vidék és környezetünk állapota is súlyos mértékben kárósodna. A 2020 utáni támogatási rendszer esetében egyébként az a legfontosabb, hogy drasztikusan le kell csökkenteni az adminisztrációt, a különböző folyamatokat, tiszta világos szabályokat kell alkotni, amit mindenki be tud tartani.

– A madárinfluenza által érintett régiókban számíthatnak az érintettek a követett károk enyhítésére?

A közvetlen károkat természetesen kifizetik, a közvetettek esetében még zajlik az egyeztetés. A feldolgozók helyzetét nem sikerült rendezni, pedig ha az alapanyag-ellátás hiányában kénytelen leállni, az nekik is felér egy természeti katasztrófával. Vagyis e téren egyeztetések vannak, eredményeket még nem látunk.

– Állattartásnál maradva, a sertésstratégia nem váltotta be a reményeket.

A sertésállomány duplázásáról volt szó, van kedvező elmozdulás, ám az meg sem közelíti a célokat.

– Mi okozta a megbicsaklást?

Az orosz embargó nagyon negatívan hatott. Nem csak azért, mert kiesett a magyar export, amit Oroszországnak szántunk, és semmivé vált a korábbi nagyon intenzív piacépítő munka, hanem azért is mert a nagyobb termelési színvonalon működő uniós országokból, támogatott termékként jelentek meg nálunk is e termékek, vagyis saját piacainkon vertek meg.

– Most, hogy a kínai piacokat az egész unió felfedezte, javulhat a helyzet?

Az egyik sok nehézségen átesett cég, a Pápa Hús talpra állítása után az ázsiai piacokon megfelelő versenytársként fog megjelenni a magyar sertés, ami a teljes ágazatra kedvezően fog hatni.

– Sikeresnek tartja a 2010 óta eltelt időt, vagyis a második Orbán-kormány óta eltelt időszakot az agrárium szempontjából?

Én még gazdaembert dicsekedni nem hallottam, s ez nekem sem kenyerem. De a tények önmagukért beszélnek. Az említett időszakban az agrárkibocsátásunk több mint ötven százalékkal nőtt, a kivitelünk közel ugyanilyen arányban bővült, ma már meghaladja a nyolcmilliárd eurót. Mindez jelentős eredmény, azonban, ha azt vizsgáljuk, hogy most hol tartunk a lehetőségek kihasználásában, akkor nagy jó indulattal állíthatom azt, hogy félúton járunk. Most jutottuk oda, hogy az uniós források jól hasznosuljanak.  Az előző ciklusban a gazdaságok fejlesztésére a források alig 16 százaléka, a mostaniban hatvan százaléka jut, miközben a teljes kifizetési rendszert megreformáltuk, s így könnyebben tudnak élni ezen lehetőségekkel.

 

Az agrárgazdasági kamarának sikerült betöltenie kitűzött szerepét?

Négy év alatt hatalmas építkezésen, fejlődésen ment át, úgy, hogy már az első pillanattól kezdve élesben kellett dolgozni, amit magas színvonalon meg is tettek. A testület          eddigi feladatait jól elvégezte, most következhet a finomhangolás, hogy a kamara tagjai számára, olyan a gazdaságfejlesztéssel összefüggő lehetőségeket teremtsen, aminek a vége az, hogy a különböző piacokon szervezetten tudjanak megjelenni. A testület abban is partner, hogy az egyes ágazatokban, így a feldolgozás területén is úgy valósuljanak meg a fejlesztések, hogy a gazdálkodók maguk is tulajdonossá válhassanak. A profit egy része is vissza kell kerüljön a gazdákhoz, mert ez adja hosszú távon a stabilitást.

 

Forrás: NAKlap, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara lapja, 2017 március

 

2017. 03. 09

Hozzászólás

Hozzászólás

Hozzászólás Szerző: Gazdakör Iroda