Könnyített zöldítés: marad 2020 után is

Még zajlik a 2014-2020 közötti Közös Agrárpolitika betervezett felülvizsgálata, de megindult a lobbizás a 2020 utáni átalakításokért is – ez utóbbi javaslatok közül többet is kockázatosnak tart a hazai agráriumra Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese.

Miközben az Európai Bizottság még csak a 2014-2020 közötti Közös Agrárpolitika előre betervezett felülvizsgálatnál tart, addig szép csendben megindult a lobbizás a különféle brüsszeli uniós intézményeknél a 2020 utáni agrártámogatások alakításával kapcsolatosan is. Míg az előbbitől nem vár mélyreható változásokat Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese, addig az utóbbi javaslatok közül többet is kockázatosnak tart a hazai agrárium számára.

center

Az Európai Bizottság tervei szerint 2017-ben felülvizsgálják a Közös Agrárpolitika több elemét, köztük a zöldítést is. Várható-e nagyobb változás?

– Most kevésbé valószínű egy költségvetési időszakon belüli nagyobb reform – amilyen például a 2007-es health check volt, ami alapvetően alakította át az addigi szabályozást -, sokkal inkább a meglévő, számos ponton újító Közös Agrárpolitika finomhangolása, életszerűbbé tétele várható jövőre. A magyar szabályozás kisebb korrekciójával kapcsolatos kormányzati kéréseket reményeink szerint jóváhagyja a Bizottság, és a 2017-es évet már ezek figyelembevételével tervezhetik a termelők. A brit kilépés is jár majd bizonyos költségvetési hatással, és már megindult a 2020 utáni időszak agrárpolitikájának tervezgetése is.

Európai szinten hogyan értékelik az új Közös Agrárpolitikát?

– A legnagyobb változás, amit a 2014-2020 közötti KAP hozott, a zöldítés bevezetése volt, ami kétségkívül bonyolultra sikerült. Európa szerte számos kritika érte, a gazdák részéről elsősorban a bürokratikussága, illetve az esetleges termeléskorlátozó hatása miatt, míg a környezetvédők amiatt aggódtak, hogy az eredeti elképzelésekhez képest szerintük kilúgozott intézkedések kevéssé járulnak majd hozzá a kitűzött célhoz, a biodiverzitás növeléséhez. A 2015 évi alkalmazás tapasztalatairól készített bizottsági tanulmány értékelése szerint mindkét fél aggodalmai beigazolódtak valamelyest.

Amennyiben?:

– A tanulmány szerint valóban volt enyhe termeléskorlátozó hatása a zöldítésnek, különösen az ökológiai fókuszterületek (EFA) bevezetése révén. Pontosan egyelőre nem lehet kiszámítani mekkora hatással jár, de különösen a parlag miatt várhatóan csökkenti a termelési potenciált. Mivel az EFA elemeket szabályozó bizottsági útmutatások az alkalmazás határidejéhez képest elég későn jelentek meg, és a legtöbb elem beazonosítása, értelmezése is nehéz volt a gazdáknak, ezért Európai Bizottság várakozásaival szemben nem a tájelemeket, inkább a biztosabban mérhető, táblaszintű elemeket – minden tagállamban 89 százalékban ökológiai másodvetést, parlagoltatást, és nitrogén megkötő növények vetését – választották a követelmény teljesítéséhez. Így kevéssé teljesültek a biodiverzitás növekedésére vonatkozó elvárások.

Hogyan lehetne mégis elérni az eredeti célokat?

– Már a mostani háttéregyeztetéseken is látszik, hogy a másodvetés népszerűségének visszaszorítása mellett jövőre életszerűbbé teszik majd a tájképi elemek alkalmazására, kijelölésére vonatkozó szabályokat. A kifizető ügynökségek is szabadabb kezet kapnak ezen elemek támogatási kérelmeinek elbírálásakor annak érdekében, hogy ha egy fás sáv valódi kiterjedése csak pár centivel meghaladja az előírtat, még elszámolható legyen – szemben a mostani előírásokkal. Döntés még nincs róla, de tárgyalnak arról is, hogy milyen szorzók mellett lehet majd az adott EFA elemet beszámítani a támogatás feltételeként.

A 28 tagállamban összesítve a teljes használt mezőgazdasági terület mintegy 9 százalékát kitevő ökológiai fókuszterületet jelentettek be, ami már most is meghaladja az öt százalékos kötelezettséget. Ezért nem meglepő, ha a jövő évi felülvizsgálatnál 7 százalékra emelik majd az arányt – döntés márciusban várható erről. Ugyanakkor, ha üzemszinten kell majd a 7 százalékot kijelölni, a mostani tapasztalatok alapján az EU egészében a bevont terület meghaladhatja majd a mostani 9 százalékot is.

Hogyan hat majd ez a hazai gyakorlatban?

– Várhatóan nem okoz majd különösebb problémát az EFA arány növelése. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara ugyanakkor lobbizik a legnagyobb uniós gazdaszervezeten, a Copa-Cogecán keresztül azért, hogy lehetőség legyen üzemi helyett akár kistérségi szinten megfelelni az EFA aránynak. Ez a gyakorlatban úgy nézhetne ki, hogy egy településhez tartozó mezőgazdasági területek 5, vagy 7 százalékát kellene EFA területként kijelölni – ez lehetne akár a belvizesedésre hajlamos, vagy egyéb terület is. Mindenesetre az üzemszintű teljesítés szigetszerű hatása helyett ökológiai szempontból egy nagyobb, összefüggő terület kedvezőbb lenne hosszabb távon, és a települési szintű teljesítéssel valamennyi gazda jól járna, hozzájutnának a támogatáshoz is. Egyelőre egy lényeges kérdésre nem sikerült még jó megoldást találni, arra, hogyan szankcionálják ez esetben a nem teljesítést. Az üzemszintű EFA kijelölésnél az egyéni gazdát szankcionálják, települési szinten azonban e logika mentén akkor mindenkit büntetni kellene, így pedig kevés az esély rá, hogy a gazdák éljenek a közös EFA teljesítés lehetőségével.

Milyen konkrét változások várhatóak jövőre a hazai agrártámogatási szabályozásban? :

– A zöldítés terén a jelentősebb változások közé sorolható, hogy az ökológiai másodvetésekre 60 napos fenntartási időszakot vezetnek be: ez idő alatt nem szabad beforgatni a talajba az elvetett kultúrákat. Utóbbiak köre is bővül, például a sziki kenderrel és a fekete zabbal. A spárga és az óriás virágosnád zöldítési szempontból állandó kultúrának minősül majd. A nitrogénmegkötő növények termesztésére rendelkezésre álló időszakok pedig a szabályozásban is jobban igazodnak majd a hazai gyakorlathoz. Változnak a beszántás bejelentésével kapcsolatos határidők is. Várhatóan a védett tájelemekkel kapcsolatos EFA szabályok is egyszerűsödnek.

Komolyabb változások inkább a termeléshez kötött támogatások szabályaiban lesznek, de döntően ezek is inkább az elmúlt két év tapasztalatain alapulnak, és az agrártárca, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, az agrárgazdasági kamara és a szakmai szervezetek egyeztetései eredményeképp inkább a finomhangolás kategóriába sorolhatóak. A hazai termesztéstechnológiához igazodóan módosulnak többek között a felhasználható szaporítóanyag normák az egyes kultúráknál – mint a borsó és a spenót, illetve több szemes és szálas fehérjenövénynél – és a hozamelvárások is. Például a rizsnél hektáronként 2,5 tonnás termést kell majd igazolni a támogatás feltételeként. Bővül azon növények köre, amelyekre termeléshez kötött zöldségtermesztési támogatást lehet igényelni. Az új kultúrák elsősorban fűszernövények – mint rukkola, menta, citromfű, bazsalikom, kerti kakukkfű, orvosi zsálya, rozmaring, tárkony, majoranna -, de felkerül a listára a burgonya is, ami új lendületet adhat a visszaszorulóban lévő hazai termesztésnek. Az olajtök marad, azonban az olajretek kikerül a támogatott körből. A termeléshez kötött gyümölcstermesztési támogatásnál pedig 2017-től magasabb összeget kaphatnak majd az intenzív, vagyis magasabb hektáronkénti tőszámmal ültetett ültetvények gazdái, míg az extenzív ültetvények támogatási feltételei nem változnak.

Milyen hatása lehet a Brexitnek a Közös Agrárpolitikára?

– Mivel még egyetlen részlet sem ismert a kilépés várható menetrendjéről, ezért nehéz konkrétumot mondani. Van olyan durva számítás, amely szerint hektáronként 8 euróval csökkennének a tagállami agrártámogatási keretek, ha a britek mindenféle, a közös piacon maradással kapcsolatos különalkuk nélkül egyszerűen csak kilépnének. Ugyanakkor még maguk a britek sem találták ki, hogy a kilépést milyen feltételek mellett szeretnék megvalósítani – a többség persze valamiféle hozzáférést azért szeretne a közös piachoz. Európában is sok a találgatás arról, hogy kellene-e és ha igen, mit és mennyire engedni az esetleges brit kéréseknek. A magyar kormány hivatalos álláspontja az, hogy a Brexit nem járhat a 2020-ig tartó időszak agrártámogatási keretének megváltoztatásával, csökkentésével.

Annyi bizonyos, hogy Nagy-Britannia a második legnagyobb nettó befizetője az Európai Unió költségvetésének, és amellett, hogy a támogatások jelentős haszonélvezője is, egyben a KAP költségvetés megnyirbálásának leghangosabb szószólója, a területalapú támogatásokat legjobban ellenző tagországa is. Vagyis a kilépésével hosszabb távon megerősödhetnek az agrártámogatások megtartását, vagy épp szinten tartását támogató tagállamok, ami a következő támogatási időszak tervezésekor kaphat jelentőséget.

Az elmúlt időszakban sokszor hallhattuk, 2020 után megszűnik az agrártámogatási rendszer, ezért már jó előre készülni kell a tisztán piaci verseny kihívásaira.

– A termelés minél versenyképesebbé tétele fontos, ugyanakkor véleményem szerint legfeljebb alaposan átalakul a KAP, de valószínűtlen a támogatások teljes megszüntetése. Az Európai Parlament a közelmúltban hozott nyilvánosságra egy 300 oldalas javaslatcsomagot arról, hogyan képzeli el a következő évtized európai mezőgazdaságát, és noha ez jelentős részben a KAP uniós költségvetési szempontból fenntarthatóbbá tételére koncentrál, ebben sincs szó ilyesmiről.

Szerintem főleg a közvetlen támogatásoknál kaphat minden eddiginél nagyobb szerepet a fenntarthatóság. Akár még azt is el tudom képzelni, hogy a teljes területalapú támogatást zöldítési feltételekhez, vagy akár újabb növényvédőszer és műtrágyahasználattal kapcsolatos feltételekhez kötik. Persze hosszabb távon emiatt akár az is előfordulhat, hogy a termelők mérlegelik azt is, hogy megéri-e egyáltalán ennyi feltételt bevállalni a támogatásért cserébe, vagy inkább lemondva a támogatási kötöttségekről a jobb minőségű földeken a nagyon professzionális termelés mellett döntenek. Egyes számítások szerint a kukoricánál hektáronként akár két tonna is lehet az a hozamkülönbség, ami a támogatási feltételek megkötései nélkül, a jelenlegi agrotechnológiával elérhető. Az más kérdés, hogy ennek milyen környezeti hatásai lehetnek hosszabb távon.

Az Európai Parlament általában radikálisabb változásokat szorgalmaz. Így van ez a mostani javaslatcsomagnál is

– Természetesen. Noha hosszas egyeztetések és viták előzik meg az új európai szakpolitikák elfogadását, már most jól látszanak az irányok: több nyugat-európai tagállam is pedzegeti, hogy az eddig a közvetlen finanszírozási körbe tartozó területalapú támogatásoknál is be kellene vezetni a tagállami társfinanszírozást a vidékfejlesztési támogatások mintájára. Ez Magyarország számára egyértelműen hátrányos lenne, mivel megjósolhatatlan, hogy az akkori magyar költségvetésekből mekkora összeg juthat agrárcélú társfinanszírozásra. Emellett a vidékfejlesztési forrásokat tekintve se járnánk jól. Ugyan egy hektár mezőgazdasági területre konvertálva az egy tagállamra jutó támogatási keretet Magyarország jelenleg több közösségi támogatást kap, mint pár nyugati ország, azonban a magyar költségvetés most mindössze 15 százalékos társfinanszírozást nyújt az uniós támogatásokhoz, szemben például az olasz 50 százalékos kiegészítéssel. Kérdéses, hogyan alakulna a vidékfejlesztés társfinanszírozási aránya, ha még a közvetlen kifizetésekkel is meg kellene osztani az agráriumra jutó költségvetési forrást.

A gazdagabb tagállamok esetleges magasabb társfinanszírozási arány meghatározással torzíthatják is az uniós belső piac működését, mivel az uniós agrártermékek jelentős része itt talál gazdára. Szintén nem kedvezne a hazai termelőknek az a parlamenti elképzelés sem, hogy a beruházási célú vidékfejlesztési forrásoknál jelentősen csökkentenék a vissza nem térítendő támogatások arányát, és a visszatérítendő források felé tolnák el a finanszírozást. Ez borítékolhatóan éles vitákhoz vezet majd a régi és az új, sőt az északi és a déli tagállamok között is, amire érdemes hamar felkészülni mind a magyar érdekek egyértelműsítése, mind a piaci versenyképesség erősítése terén.

A környezetvédelem és a fenntarthatóság a civil mozgalmak és az uniós klímavédelmi célok nyomására egyre fontosabb szerepet kapott a mezőgazdaság működési és támogatási szabályainak kialakításában is. A most körvonalazódó reformelképzelések kapcsán is várható majd a termelők és a környezetvédők érdekütközése?

– Egyértelműen. Mindenki egyetért a fenntartható gazdálkodás fontosságában, a véleménykülönbség talán abban van, hogy a gazdák szerint a fenntarthatóságot nem csak környezeti, hanem gazdasági, társadalmi szempontból is szükséges érteni. Véleményem szerint elfogadható, ha a környezeti fenntarthatóság szempontjai egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a KAP-ban, és a támogatási feltételek között is mindinkább megjelennek, de fontos, hogy ne esünk felesleges túlzásokba. Ne alakítsunk ki olyan rendszert, amivel pont a szándékunkkal ellentétes eredményeket érünk el, és a termelőket nem a feltételek betartására sarkalljuk, hanem a szabályok figyelmen kívül hagyására. Törekedni kell arra, hogy ne túlzott bürokrácia és papíron teljesítés legyen a változásokból, hanem valóban a talajaink állapotát javítsuk, a biodiverzitás fennmaradását, a kultúrtáj megmaradását segítsük elő a támogatásokkal.

Forrás:otpagrar.hu

Hozzászólás

Hozzászólás

Bejegyzés szerzője: magyargazda